A közismert definíció szerint a gofri egy édes vagy sós tésztából készült, rácsos mintázatú, ropogós és puha textúrájú sütemény. Ezt az édes vagy sós csodát gofrisütőben sütjük és tálalásáénak csak a fantáziánk szab határt. Persze, vannak klasszikus feltétek, mint a csokiöntet, eper, tejszínhab (vagy tojáskrém, aki sósan szereti), de akadnak merészebb vállalkozók is, akik az extravagáns ízeket (Hello, Dubai csoki!) kedvelik. Legyen belga, amerikai, francia vagy sós: március 25-én az egész világ- főleg a skandináv országok- ünnepelte ezt a közkedvelt csemegét!
A gofri napja Svédországból ered és egy "félrehallásnak" köszönhetjük: a „Vårfrudagen” (Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25.) szó helyett „Våffeldagen” (Gofrinap) szót hallott (véletlenül??) sok svéd család és ezen felbuzdulva nekiláttak gofrit sütni. Mentségükre legyen mondva, a skandináv szavakat még olvasva is könnyű összekeverni, nemhogy hallás után... . Pontos évszámot nehéz meghatározni, de a március 25 - i gofrisütés hagyománya többszáz évre nyúlik vissza. És bár világnapról beszélünk, ezt a napot főleg Svédországban, Norvégiában és más skandináv országokban tartják számon.
Milyen volt a gofri eredeti, hagyományos formája, és hogyan alakult át a mai változatokká?
Az első gofrik inkább ostyaszerű süteméynek voltak, a középkorban francia, belga és a Német -római Birodalom terültén élő szerzetesek készítették kolostorokban, vallási ünnepek alkalmával (ugye - ugye, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja). Vékony, ropogós tészták, egyszerű alapanyagokból, édesítés nélkül: csak liszt, víz és tojás elegyéből. A cukor ekkor még mondhatni úri kiváltásg volt. Díszes, mintás vaslapon sültek az első gofri jellegű ostyák: keresztény, vallásos motívumokat sütöttek a tésztába, hogy a híveknek teste-lelke üdvözüljön. A 15.- 16. századtól kezdve, ahogyan a cukor egyre jobban beépült a közemberek mindennapi étkezésébe, már egyre édesebb tészták készültek az asztalokra, és cukor mellett mézet és egyéb fűszerek is kerültek a tésztába. Elsősorban Belgiumban. A ma közismert belga gofri, (vastag édes tésztás) és amerikai gofri (sütőporos, könnyebb) csak a 19 - 20. században alakultak ki.
Szóval többfajta gofri is létezik?
Bizony. Vastag de mégis könnyű tésztájú belga gofri, sütőporos, ropogós amerikai fajta. Lágy, vékony, vaníliás-rumos francia Gaufre vagy esetleg sós: sajttal, sonkával készült változat. És az igazi gofri rajongóknak muszáj kipróbálniuk mindegyiket: ugyanolyan, mégis teljesen más minden egyes változat. A fogyasztási lehetőségeknek pedig csak a fantázia szab határt! Bár azért az itthon kevésbé elterjedt változatokat érdemes minden feltét nélkül, csak úgy magában is megkóstolni.
Milyen tippek - trükkök szükségesek a tökéletes gofri elkészítéséhez?
A tökéletes gofri titka a megfelelő alapanyagok, a gondosan betartott technológiai lépések és a precíz sütési technika ötvözetében rejlik. A minőségi alapanyagok elengedhetetlenek a kiváló végeredményhez, hiszen alapvetően ezek biztosítják az optimális textúrát.
Fontos kérdés a térfogatnövelő kiválasztása is, hiszen az élesztős változat légiesebb, rugalmasabb szerkezetet eredményez, míg a sütőporos változat inkább ropogósabb, könnyedebb állagot ad. A tésztának kellően folyósnak, de nem túl hígnak kell lennie, hogy sütés közben megtartsa formáját. A megfelelő állag eléréséhez kulcsfontosságú a pihentetés, amely elősegíti a liszt hidratálódását és egyenletesebb szerkezetet biztosít. Az élesztős változat akár egy éjszakán át is keleszthető a még lazább, levegősebb végeredmény érdekében.
A sütés során a megfelelő hőmérséklet és a precíz technika elengedhetetlen. A gofrisütőt minden egyes adag előtt vékonyan ki kell kenni olvasztott vajjal vagy semleges ízű olajjal, hogy elkerüljük a letapadást és biztosítsuk a ropogós peremeket. Fontos, hogy a sütési időt betartsuk, és 3-5 percig ne nyissuk fel a sütőt, hogy a tészta megfelelően átsüljön és elkerüljük a szerkezet sérülését. A kívánt állagtól függően a receptet is finomhangolhatjuk: a ropogósabb textúra eléréséhez érdemes kissé növelni a vajmennyiséget, míg a könnyedebb, levegősebb végeredmény érdekében ajánlott a tojásfehérjét külön felverve a tésztába forgatni.
A tökéletes gofri elkészítése azonban nem csupán a tésztán és a sütési technikán múlik, hanem a tálaláson is. Az élményt fokozhatjuk friss gyümölcsökkel, például eperrel, áfonyával vagy banánnal, valamint különféle feltétekkel, mint a csokoládéöntet, méz, juharszirup, tejszínhab vagy fagylalt. A tökéletes gofri elkészítése művészet, amelyben a precizitás és a kísérletezés egyaránt fontos szerepet játszik. Az ízlésnek megfelelően finomhangolt recept biztosítja, hogy mindig tökéletes textúrájú és ízvilágú gofrit tálaljunk.
A nyitó gofri kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Waffle
